IGNÁCZ Rózsa

RÉZPÉNZ

Ignácz Rózsa "erdélyi trilógiájának" (Anyanyelve magyar; Született Moldvában) harmadik kötete a Rézpénz, amelynek témája vélhetően önéletrajzi elemekből is vétetett.. Az erdélyi származású írónő a székelység történelmének egyik meghatározó szakaszát, az első világháború utáni éveket mutatja be. A szemtanú - történelmi tényekkel alátámasztott - visszaemlékezései szépprózai történetté formálódtak, és általa az erdélyi magyarság élete, eleven színekkel megfestve látszik megéledni.

A történet szerint, vándor színtársulat vetődik el Erdélybe (Ignácz Rózsa maga is színésznő volt, vélhetően saját tapasztalataiból is merített a színtársulat életének leírásakor), a Hunyad megyei havasok közé, a fenyveserdők koszorúzta völgykatlanba zárt, kicsiny gyártelepre. A pesti színtársulat másodvonalbeli színészei a helyi vendéglőben lépnek föl, hogy szerény eszközeikkel, de annál nagyobb hittel közvetítsék az ottani magyaroknak a "pesti színeket". A jelmezek és a díszletek szegényessége ellenére (a bonviván, aki szerepe szerint főhadnagy, tűzoltóruhában lép fel) az előadásnak, Türje-Szász Klárinak, a tehetséges magyar színinövendéknek köszönhetően nagy sikere van. Klára ellenállhatatlan szerelmet érez a magyar gépészmérnök, Deák Ádám iránt, akinek azonban felesége van. A tehetséges fiatalember a román Moganu rábeszélésére pénzhamisításra adja a fejét. A pénzhamisítással való foglalatosságra Erdély függetlenségének kivívása érdekében kerül sor, mert a pénz segítségével szeretnék Erdélyt Magyarországtól és Nagyromániától is függetlenné tenni az összeesküvők. Deáknak az általa gyártott, hamis, húszlejes Rézpénzek miatt azonban el kell buknia, ám bukása - különös módon - újabb megaláztatással tetéződik. A román nyelven folyó tárgyalás alatt ugyanis fölmentik a pénzhamisítás vétsége alól, azzal az indokkal, hogy a székely ember eleve tehetségtelen és buta, így azután egy ilyen briliáns gondolat csakis a román Morganu fejében foganhatott meg, azaz ő érdemli a jogos büntetést. Klári ezek után egyik fiatal színészkollégája mellé csapódik, és lelkében megtöretetten, de továbbindul a vándorszíntársulattal az újabb előadások színhelyéül kiszemelt városka felé.

Ignácz Rózsa hősei valamennyien jobb sorsra érdemes emberek, akik magyarságukból és társadalmi helyzetükből adódóan akadályoztatottak a cselekvésükben. Életteret és perspektívát veszítettek valamennyien, de mindannyiukban él, valamiféle, a magyarság szolgálatából fakadó akarat, amely a felszínen és életben tartja őket. A regény - amely az 1940-es kiadáshoz képest néhány, a szerző még életében elkészített utasítása szerinti változtatással jelent meg - míves stílusban megírt, tragikus hangvételű történet, annak a nemzedéknek az életérzését eleveníti föl, amelynek hétköznapjait végzetesen szétzilálta az első világháborút követő világpolitika, s amely ma is a "túlélés" ezernyi leleménnyel életre keltett taktikáját követve, keresi a megmaradás, az önmagára találás rejtett ösvényeit. A fordulatos cselekményű regény, amely egyben az erdélyi magyarság életéről szóló korabeli híradás is - széles olvasóközönségre számíthat.

Legeza Ilona

Vissza a Tartalomhoz