CURRICULUM VITAE

Születtem Budapesten, 1935 dec. 16-án, Szüleim dr. Makkai János (1905-Erzsébetváros, Küküllő megye, Erdély, ma Dumbraveni -1994 Waianae, Hawaii) orsz. gyűl. képviselő, az Esti Újság felelős szerkesztője. Ld. UMIL II. 1308 old., anyám Ignácz Rózsa (Kovászna, Háromszék,1909, Budapest 1909) a Nemzeti Színház tagja, majd író. Ld. UMIL II, 855 old.) Magam is meg vagyok említve az UMIL II. 1308. oldalán. (Az UMIL-t újra kellene szerkeszteni a 21. század számára!) Más irodalmi rokonok: Makkai Sándor volt kolozsvári püspök és fia Makkai László, a történész, megtalálhatók az UMIL-ban. Apai nagyapám Dr. Makkai Jenő M. Kir. Koronaügyész volt, A franc-perben képviselte Franciaországot önnön hazájával szemben, anyai nagyapám Ignácz László ref. lelkész Kovásznán, majd Fogarason esperes.

Egyke vagyok, akit nyelvekre fogtak három éves korától kezdve, az első 2 elemit németül kellett végeznem. Budapest ostroma után 1945 nyarán gyermekparalízis járvány áldozata lettem, ez felmentett a katonaságtól és a Munkára Harcra Kész (MHK) mozgalomtól valamint a gimnáziumi tornaórák alól. A budapesti Lónyai utcai református gimnáziumban kezdtem 1946 őszén az 5. általánost, a gimnázium államosítása után (1951-52)-ben átkerültem a Vörömarty Mihály állami általános gimnáziumba, ahol 1954-ben kitünően érettségiztem. "Rossz káder" lévén nem vettek fel latin-görög szakra, és eltanácsoltak a pécsi állatorvosi karra, amihez semmi kedves, tehetségem nem lévén nagy nehezen betornáztam magam a budapesti jogi karra. Itt 3 hónap után éhségsztrájkba kezdtem, mert nem bírtam elviselni Vas professzor állítását, miszerint "minden erkölcsös, ami a Párt érdekében történik, és minden erkölcstelen, ami a Párt ellen irányul.." Nagybátyám Makkai László segítségével Tamás Lajos Rektor kicserélt az egy évvel felettem járó Vázsonyi Vilmossal, aki francia magyar szakosból így lett joghallgató, én meg még a karácsonyi szünet előtt bekerültem a francia-magyar szakra. Itt Eckhardt Sándor, Győri János, és Kelemenné Balogh Jolán tanítványaként elég jól megtanultam franciául, műfordításaim mentek a Magyar Rádióban és jelentek meg nyomtatásban az Irodalmi Ujságban.

1956 októberében lettem harmadéves. Négy nevemmel aláírt cikket hagytam a Szabad Nép székházban, ami több évi börtönbüntetést vont volna maga után. Kétszeri nekifutással átjutottunk a határon 1956 Nov. 19-én, s két heti láger élet után Bécsben elvettem első feleségemet, Kemény Zsuzsát, Szabó Lőrinc unokahúgát. 1957 jan. 1-én érkeztünk Camp Kilmer, New Jersey-be, ahol apám és amerikai felesége Dr. Elizabeth Smith Makkay (apám visszaváltoztatta a családi -i-t y-ra) értünk jöttek.

Bostonban laktunk, ahol január havát átdolgoztam a Ritz szálló konyháján 89 cent minimális órabérért mint konyhai kisegítő és szolgálati kisliftes étel berakodó. Közben apám elvitt "az egyetemre" - nem tudtam hol vagyok - egyik helyen franciául, másikon németül, harmadikon oroszul kellett beszélnem. Később tudtam csak meg hogy a Harvard University-n voltunk, ahová fel is vettek mint az első 1956-os menekültet 1957 február 8-i kezdettel, harmadévesnek, orosz-francia szakra. Az 1958-as évfolyammal végeztem egy nyári szemeszter ráadással, itt kaptam a B.A. "cum laude" alapfokozatot.

1958 szept. 2-n álltam munkába a Hawaii szigeteken mint német-francia és latin tanár az Iolani School nevű magániskolában, melyet 1853-ban alapított Emma kiorálynő. Az első orosz szputnyik fellövése után felkértek, hogy tanítsak oroszt is: így lett az Iolaniból az első gimnázium a Csendes Óceán közepén, ahol oroszul lehetett tanulni.

1960-ban felmondtam az Iolani-nak, mivel a Ford Alapítvány ösztöndíjasaként felvettek a Harvarddal 300 éve rivalizáló Yale egyetemre, ahol mint általános nyelvész szereztem az M.A. (Magister Artium) fokozatot 1963-ban, valamint a Ph.D. (Philosophiae Doctor) 1965-ben. Disszertációm az Angol nyelv idióma-szerkezete (ld. A könyvek jegyzékét angolul) könyv formájában is megjelent 1972-ben a Hága-i Mouton kiadónál.

1966 nyarán 3 évi válás után elvettem Valerie June Becker-t, akit a Yale-en ismertem meg. Két lányunk van, Sylvia (szül. 1968) és Rebecca (szül 1978), mindkettő férjezett, három fiu unokám van, Gabriel, Noah és Jonah, ezek Sylvia gyermekei, férje evangélikus lelkész, The Rev. Mark Harder.

1967-ben kerültünk Chicago-ba, ahol az újonan alakult Illinois-i állami egyetemen lettünk mindketten "assistant proferssor"-ok, majd 1968-69 től véglegesített docensek. Engem 1974-75-ben neveztek ki Ny. R. Egyetemi tanárrá, azaz "full professor of Linguistics"-szé. 2004 június 1-vel vonulok nyugalomba, mint "professor emeritus".

1988-ban elváltunk amerikai nejemmel, és elvettem Arany Ágnest, akivel 1985-86-ban ismerkedtem meg Szingapurban, ahol én voltam az első Fulbright ösztöndíjas látogató professzor egy teljes éven át. 1989-2002-ig Hong Kongban tanítottunk, én angolt, Ági németet, először a Hong Kong Baptist College-ban, majd a Hong Kong-i egyetemen. 2002-ben visszajöttünk Chicagoba ahol 1995-ben megalapítottuk az ATLANTIS-CENTAUR kiadót. (Ld. KIADÓNK.)